2 Paul Stonehill   AZ ÉGI CSÁSZÁR TITKA


Kínai és japán archeológusok 1996 őszén Kína dél-nyugati részén, Szecsuan tartományban, megtalálták az emberiség ötödik legősibb civilizációjának nyomait. A bizonyíték egy földből készült színpad, amely megközelítőleg 4500 évvel ezelőtt épült. A régészeti lelet a Jangce-folyó mellett, Csengtu városától kilencven kilométerre található, egy ősrégi vár romjai közelében. Az archeológusok szerint a színpad építészeti kivitelezése fejlett kultúrára vall. Ezek szerint az eddig ismert négy ősi civilizáció, a mezopotámiai, az egyiptomi, az indus-völgyi és a kínai Sárga-folyó menti, mellé fel kell vennünk egy ötödiket is. Mindez azért is jelentős felfedezés, régészeti értékén túl, mert közelebb visz minket egy titokzatos uralkodóhoz, a Sárga Császárnak is nevezett Huang-ti-hez, aki a Krisztus előtti 27. században élt, még a Shang-dinasztia előtti homályos múltban.

A kezdetek

Archeológiai bizonyítékok azt sugallják, hogy Kína egyike az emberi faj bölcsőinek. A legelső embermaradványokat Csianghszi tartományban fedezték fel, még 1963-ban és a vizsgálatok szerint legalább 600 ezer évesek.
A Krisztus előtti harmadik vagy negyedik században, az új kőkorszak idején, nagy változások történtek Kína történelmében. A Sárga-folyó (kínai nevén Huang-ho) kanyarulatában, a kínai alföld északi részén, az emberek csoportokba tömörültek, településeket építettek, földet műveltek és állattenyésztésbe kezdtek. Csiszolt kőszerszámaik voltak és házakat építettek maguknak. A kínai hagyományok szerint a kínai emberek a Huang-ho-völgyből származnak, és a legendák beszélnek egy teremtőről, P'an Ku-ról, aki mind a Földön, mind a mennyben otthonosan mozgott.
A kínai civilizáció sokat köszönhet egy másik rejtélyes uralkodónak is. Ő volt az, aki bevezette a házasság intézményét, fejlesztette a mezőgazdaságot, elindította a selyemfeldolgozást, és ami a legfontosabb: az írást is ő adta az embereknek. A források nem tartják titokban ennek az embernek a nevét: ő volt a Sárga Császár, Huang-ti.
A császár nevéhez fűződik még a ruhakészítés, a hajóépítés és járműkészítés valamint a házak építésének feltalálása is. Huang-ti jártas volt a matematikában és ő alkotta a háborúzás alapelveit is. Érdekes megfigyelni, hogy sok ősi kultúrában megtalálható ez a kulcsfigura, akinek cselekedetei egy egész feltaláló-sereg tevékenységét felölelik.

A Menny Fiai

A Sárga Császár igen különös figura. Nem nevezném őt embernek, mert az általam összegyűjtött információk nem ezt sugallják. A kínai feljegyzések szólnak azokról a bölcs lényekről, akiket egyszerűen a Menny Fiainak neveznek. Ezek a teremtmények sokat tettek a Huang-ho vidékén élő barbár vándortörzsek fejlődéséért. A Menny Fiainak megjelenése előtt különös csillagászati jelenségek történtek csakúgy, mint Huang-ti születése előtt. A császár világrajövetelét vagy érkezését (?) például a Nagy Medve csillagképben felragyogó csillag jelezte.
A Menny Fiai közül Huang-ti volt a legkiemelkedőbb alak, a kínai történelemre ő nyomta rá legjobban a bélyegét. Huang-ti nagyban különbözött minden más hőstől. Nem kívánta, hogy istenként imádják és nem hozott megvilágosodást. A császár és segítői sokkal inkább racionális gondolkodásúak voltak. Természetesen sok mindent megtanítottak az embereknek, például az akupunktúra alkalmazását is, ám a Menny Fiai sokkal nagyobb figyelmet fordítottak saját ügyeikre. Ezek legfontosabbja egy igen komplex szerkezet megalkotása volt.
Egy ukrajnai kutató, Krapiva, szerint Huang-ti készített tizenkét óriási tükröt, amelyekkel a Hold mozgását követték. A források szerint havonta más-más tükröt használtak.
Mi lehetett ez a tizenkét titokzatos tükör? Egy ókori beszámoló szerint azon a helyen, ahol Huang-ti elkészítette a tükröket, hátra maradtak a csiszoláshoz használt kövek. Ezeken a területeken később nem nőtt ki a fű.
Számos forrás megemlíti, hogy a császár készített egy másik titokzatos szerkezetet is, a csodálatos állványt. Ez hasonlatos volt azokhoz a háromlábú főzőállványokhoz, amelyeket a tűz fölé állítottak. Ez nemcsak magát a tartólábakat jelentette, hanem az edényt is, amelybe az ételt helyezték. Huang-ti tripodja azonban nem ilyen célt szolgált. Habár három-négy méter magas volt, űrtartalma alig érte el a száz litert. A kíváncsi emberek nem tudtak a belsejébe pillantani, de a szóbeszéd szerint szellemek lakoztak benne. Krapiva, aki minden hozzáférhető forrást áttanulmányozott, azon a véleményen van, hogy az állvány hangokat adott ki magából. Az ősi kínai legendák szerint az edényt annak a sárkánynak a képmása díszítette, amelyik időnként megjelent, hogy a Sárga Császárt és segítőit elrepítse.
Minden valószínűség szerint a csodálatos állvány egy adó-vevő berendezés lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a szerkezetet olyan helyen kellett felállítani, ahonnan rálátás nyílt az éjszakai égbolt egy bizonyos pontjára, a Sjuan Jin csillagra. Ez volt ugyanis Huang-ti otthona. A csillag mai neve Regulus és az Oroszlán csillagképben található.
A legfurcsább tulajdonsága azonban az volt a tripodnak, hogy képes volt tudást és adatokat tárolni. Ezen felül önállóan mozgott és lehetett könnyű vagy nehéz (Krapiva szerint valamiféle gravitációs manipulációról lehetett szó).
Amíg Észak-Kínában Huang-ti és segítői virágoztatták fel a civilizációt, addig Dél-Kínában ugyanezt Csi Ju és testvérei tették meg. Csi Ju és testvérei még kevésbé beazonosítható lények, mint Huang-ti. Élőlények voltak? Robotok? Vagy élőlények által működtetett gépek? Egy biztos: olyan egyformák voltak, hogy senki sem tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól.
Akárcsak Huang-ti-nek, Csi Junak is négy szeme volt és hat karja. A legfurcsább a feje volt: rézből készült, halántéka fémszínű volt és a fülei helyén villák nyúltak ki. A helyi mítoszok szerint a fejét és a testét külön helyen temették el és a fej még évekkel később is hőt sugárzott. Időnként a sír fölött vörös, gőzszerű füst jelent meg, amelyet az emberek isteni jelként tiszteltek.
Csi Ju képes volt nehéz terepen is haladni, sőt rövid ideig akár repülni is. Táplálkozási szokásai is meglepőek voltak: rengeteg követ és homokot evett meg, hogy életben maradjon és mozoghasson. Vajon élő teremtmények voltak? Krapiva szerint sokkal inkább mechanikus szerkezetek, vagyis robotok lehettek. A korabeli feljegyzések természetesen mindegyiküket élő, hús-vér embereknek tartották.
Huang-ti száz éven át uralkodott, de a vélemények szerint háromszáz évig élt. Amikor már nem volt császár, még mindig Kínában élt, de senki sem tudja hol és azt sem, hogy mivel foglalkozott. Egyes taoista feljegyzések szerint azonban mégsem maradt Kínában, hanem visszatért a csillagára, amelyre állványa is mutatott.

A vihar lelke

Huang-tit gyakran azonosították a viharral. Az ausztrál őslakosoknak szintén van egy misztikus lénye, aki viharos sebességgel mozog és olyan hangot ad ki, mint a mennydörgés. De a Sárga Császár nem egyszerűen vihar volt, mert hangja sokkal inkább a dobok dübörgésére emlékeztetett, semmint az égzengésre. Az ábrázolások dobok tucatjait mutatják és minden egyes dob négy részre van felosztva. Huang-ti egyik segítőjét a Vihar Hercegének nevezték... talán ő volt a navigátor?
Huang-ti, a vihar lelkének birtokában, képes volt a világűrben is repülni. Ehhez sárkányát, Csanguant, használta és így jutott el többek között a Napra is. A régi feljegyzések arról is említést tesznek, hogy a gyors világűrbeli mozgás hatással volt az időre is, az öregedési folyamat lelassult. A krónikák szerint Csanguan naponta milliónyi kilométert tett meg és az az ember, aki rajta lovagol, akár kétezer évig is élhet.
Hová ment uralkodása végén Huang-ti, a Sárga Császár? Regulus, az égbolt huszonötödik legfényesebb csillaga az Oroszlán csillagképben található. A neve azt jelenti herceg. Nevezik még az Oroszlán szívének is, de minket most jobban érdekel maga a csillagkép eredete.
Az Oroszlán az a bizonyos állat, amelyet Héra istennő küldött, hogy megölje Herkulest. A nemeai oroszlán a Holdról érkezett és sem vas-, sem bronz- vagy kőfegyver nem sebezte meg. Ezért a görög hős megfojtotta. Herkules ezután megnyúzta az állatot és viselte a bőrét, mint páncélt. Amikor Herkules meghalt, az égi oroszlán visszatérhetett a hazájába és legyőzőjével egyetemben elfoglalta helyét a csillagok között.
Vajon ennek a görög mondának a gyökerei Kínából erednek és a sárkányból lett az oroszlán? A kaldeusok a Nappal kapcsolták össze az Oroszlánt, mert a nyári napforduló idején látható (ez ma már nem igaz, a precessziós mozgás miatt). Az egyiptomiak szintén tisztelték, mert a Nílus áradását megelőzően kelt az éjszakai égbolton, előre jelezve a közelgő időszakot.
Napjainkban keveset tudunk Regulusról, de abban bizonyosak vagyunk, hogy a mi Napunktól nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Van azonban egy igen érdekes hasonlóság is: a Regulus csillagrendszerben létezik egy rádióforrás, amely folyamatosan sugároz a méteres hullámhosszon. A Naprendszerben is van egy ilyen égitest: a Föld.


Vissza >>>