Utolsó frissités: 2002-04-11 10:06:42 

Megjelent: 2002 március 16-án

Tartalom:

- "Senki nem tiltja meg, hogy diákjaink magyar nyelven felvételizzenek". Ukrajna közoktatási minisztere Kárpátalján.
- A rezzenéstelen arc mögött egy hétköznapi ember áll. Beszélgetés az Ukrán parlament első helyettesével, Viktor Medvedcsukal.
- A szociáldemokraták Európában.
- Kit válasszon a kárpátaljai magyar?
- A Nemzetközi Nőnap jegyében
- A Cantus Beregszászban
- Ki mit tud? — Beregdédában

Senki nem tiltja meg, hogy diákjaink magyar nyelven felvételizzenek

Ukrajna közoktatási minisztere Kárpátalján

Március 13-án, szerdán Kárpátalja vendége volt Vaszil Kremeny, Ukrajna közoktatási minisztere, az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt alelnöke, aki többek között felkereste Beregszászt is. A magas rangú vendéget elkísérte Ivan Rizak, a megyei állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettese, az USZDP(E) Politikai Bizottságának tagja, a párt megyei bizottságának titkára, valamint Nesztor Sufrics parlamenti képviselő. A Bereg­vidék központjában Gajdos István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, az USZDP(E) városi bizottságának titkára (a képen), illetve Revák István, a járási tanács elnöke, a párt járási bizottságának titkára fogadta a minisztert és kíséretét.
    Ukrajna közoktatási miniszterének érkezését nagy érdeklődés előzte meg, amiről az is tanúskodott, hogy színültig megtelt a járási állami közigazgatási hivatal épületének tanácsterme iskolaigazgatókkal, tanárokkal, tanítókkal, óvodai dolgozókkal.
  Vendégünk először röviden vázolta az ukrajnai közoktatás jelenlegi helyzetét, szólt az eredményekről, rámutatott azokra a kérdésekre is, amelyek még megoldásra várnak. Vaszil Kremeny felvázolta elképzeléseit az oktatási szféra fejlesztését illetően, majd válaszolt a találkozón megjelent iskolaigazgatók, tanárok kérdéseire. A közoktatási dolgozók nem mindennap kaphatnak első kézből, miniszterüktől válaszokat az őket foglalkoztató problémákra, ezért a lehetőséggel élve, közel harminc kérdést intéztek Vaszil Kre­menyhez, aki pontosan, kompetensen válaszolt ezekre.
    A találkozón felvetették, hogy Alsóremetén jó pár évvel ezelőtt belefogtak egy új iskola építésébe, ám pénzhiány miatt nem sikerült befejezni azt. Több mint másfélszáz gyerek tanul arra alkalmatlan helyiségekben, miközben az új épület állaga folyamatosan romlik. Kérték a miniszter urat, hogy próbáljon valamit tenni annak érdekében, hogy az alsóremetei iskolások mihamarabb birtokba vehessék az új épületet. Úgy tűnik, végre sikerült megoldást találni erre is: az ügyben Gajdos István levéllel fordul a miniszterhez, aki a maga részéről ígéretet tett arra, hogy az agrárpolitikai minisztérium közreműködésével a második fél évben, de legkésőbb a következő pénzügyi évben megtalálják a szükséges forrásokat ehhez. Ahogy Vaszil Kremeny fogalmazott: ez reális dolog!
     A találkozón szóba kerültek a  Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium működési feltételeivel, tankönyvekkel történő ellátásával kapcsolatos problémák is. A közoktatási miniszter ígéretet tett arra, hogy tanulmányozza a tanintézet problémáit, felkérte a gimnázium igazgatóságát, hogy állítsák össze a szükséges tankönyvek listáját, azt Gajdos István által juttassák el hozzá, és a tartalékokból célirányosan juttatnak a BMG diákjainak, sőt, a leendő tankönyvekből is az elsők között kapnak majd a gimnazisták.
    Vaszil Kremeny egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy az idén tovább folytatják a falusi iskolák számítógépekkel való felszerelésére irányuló programot. Ennek keretében az idén legalább 35 számítógépes tanterem berendezésére elegendő eszközt kap Kárpátalja.
    Az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt alelnöke külön szólt a nemzeti iskolák szerepéről, kihangsúlyozva az anyanyelven történő oktatás fontosságát. Vaszil Kremeny rámutatott: „Mély meggyőződésem, hogy akkor lesz összetartó népünk, összetartó államunk, ha tisztelünk minden személyiséget, minden népet. Azzal, hogy a lehető legjobb lehetőségeket biztosítjuk a más nemzetiségű ukrajnai állampolgárok számára kulturális, közoktatási szükségleteik kielégítéséhez, nem gyengítjük az államot, hanem inkább erősítjük azt! Az ilyen politika lehetővé teszi, hogy sikeres országgá váljunk”.
    Végül még egy nagyon fontos dolog, amely különösen foglalkoztatja a kárpátaljai magyarságot. A beregvidéki pedagógusokkal megtartott találkozóján Ukrajna közoktatási minisztere újra megerősítette: „Senki nem tiltja meg, hogy diákjaik magyar nyelven felvételizzenek az Ungvári Nemzeti Egyetemre!”.
    A találkozó végén Vaszil Kremeny arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy március 31-én ne csupán a 23. sorszám alatt lévő pártra figyeljenek fel, hanem egy másik szavazócédulán az 1. sz. jelöltre, Gajdos Istvánra is, őt támogassák, mivel a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke fiatal, energikus ember, aki akar és tud is tenni az itteni emberekért!

Biró László

Vissza a tartalomhoz >>>

A rezzenéstelen arc mögött egy hétköznapi ember áll

    Minden ember lelke mélyén önmaga marad, függetlenül az általa betöltött tisztségtől. Ha beosztottként fél a döntések meghozatalától, ugyanolyan félénk, határozatlan marad főnökként is.  Egy vezető mindig vezető marad, függetlenül az általa betöltött poszttól. Természetesen minden egyes tisztség bizonyos jellemvonások kifejlesztésére ösztönzi az embert, konkrét kötelezettségeket ruházva rá.
    A határozottság, a felelősségtudat és az önbizalom — Viktor Medvedcsuk jellemző tulajdonságai. A parlament elnöke első helyettesének posztja megkövetelte tőle, hogy visszafogott és komoly legyen. Sokakban az a vélemény alakult ki róla, hogy félig gép-félig ember, aki számára legfontosabb a különböző törvények elfogadása. Ám visszahívását követően, amikor vállát már nem nyomta a magas beosztás terhe, az újságírók azonnal egy másik Medvedcsukot ismerhettek meg — mosolygósabbat, nyíltabbat... Ennek ellenére sokak számára Viktor Medvedcsuk még mindig ismeretlen ember marad.
    „Minden dolognak létezik egy látható, és egy láthatatlan része — véli. — Az egyik oldalon az van, amit a kamerák rögzítenek a teremben. A patetikus felszólalások, a mellveregetés, sokszor más mellének döngetése is… Ez a jéghegy látható része. Az igazi törvényalkotói tevékenység láthatatlan. Ide tartoznak a találkozók a bizottságok elnökeivel, a törvénytervezetek alkotóival, a frakcióvezetőkkel, valamint az egyeztetési folyamat, amikor az ember mérlegeli, hogy hány szavazatot kap a benyújtott javaslat: 226-ot, 210-et vagy 250-et, s elég lesz-e ez a javaslat beterjesztéséhez... Sok időt vesz igénybe a törvények szövegének kidolgozása, hiszen bármely pontatlan vagy logikátlan cikkely mögött emberi sorsok, potenciális tragédiák, lerombolt álmok állnak...”.
    Ki hát ő, Viktor Medvedcsuk mint egyszerű ember?
    Az Oroszlán csillagjegyében született. Elve: „Azt, ami fontos, soha nem bízom másra”. Inkább „bagoly”, mint „pacsirta”. „Az este a legalkalmasabb időpont, hogy tegyünk valamit — vallja V. Med­ved­csuk. — Minden napom egyformán fejeződik be. Közel két órát szentelek az INTERFAX és az UNIAN hírei átolvasásának. Ezek a legkitűnőbb hírforrások. Tudnom kell, mi történt az országban és a nagyvilágban, hogy a következő napon kész legyek bármilyen kérdés megválaszolására. Természetesen egyes újságcikkeket is érkezek ez idő alatt elolvasni”.
    — A parlamenti tevékenység összpontosítást igényel. Amikor Ön az elnökségben foglalt helyet, arckifejezése általában rezzenéstelen volt... Ön talán tudatosan palástolja érzelmeit? A Földkódex elfogadásakor mindenesetre úgy tűnt, hogy ez nem mindig sikerül. A tévénézők egy érzelmekkel teli, céltudatos, akaratos embert láthattak.
    — Ez természetes, hiszen nem vagyok robot. A rezzenéstelen arc mögött egy hétköznapi ember áll. Úgy vélem, egy elég erős ember. Ugyanakkor érzelmekkel teli, néha pedig sebezhető ember. A Földkódex elfogadása során kétszer hoztak ki a sodromból. Gondolom, senki nem vette ezt észre. Egyik alkalommal, amikor kifelé mentem a teremből, olyan erővel dobtam oldalra a széket, hogy az eltörött. Ezt nem vették észre, igaz, az Inter közvetítette azt a pillanatot, amikor eléggé indulatosan beszéltem. Lehetséges, hogy igyekeznem kellett volna nyugodtabban viselkedni. De higgyék el, az indulatok néha elragadnak, és nagy erőfeszítésembe kerül uralkodnom magamon. Ám ez is része a munkámnak. Nem a legkellemesebb, de szükséges.
    — Valószínű, hogy a politikai technológusok helytelenítették mindezt, ám népünk, aki elszokott már a „megmondtuk-megtettük” jelszótól, meg volt döbbenve ennek láttán.
    — Céltudatos ember vagyok. Egy feladat állt előttem, hiszen tisztában voltam azzal, hogy másodszor a Földkódexre nem térhetünk vissza. Csak a következő parlamentben... Ezt a helyzetet kellett áttörni. Nem a személyes önmegvalósítás céljából. Ha úgy tetszik, az ország jövője érdekében. Lehetséges, hogy ez kissé pátoszosnak tűnik, ám akkor és ott én éppen úgy éreztem, és úgy értékeltem a helyzetet.
    A világtapasztalat bebizonyította, hogy földpiac nélkül elképzelhetetlen a hatékony mezőgazdaság. A Szovjetunió pedig már Hruscsov idejében vásárolta a kenyérgabonát! Nesze neked kollektív gazdálkodás! A szocialisták és a kommunisták arra törekedtek, hogy mi az egész XXI. századot kolhozrendszer mellett éljük le!
    A népet különböző mesékkel igyekeznek megfélemlíteni, mondván: ismét megjelennek a földbirtokosok. Ugyanakkor a Földkódex hároméves moratóriumot irányoz elő a föld adásvételére. 2010-ig egy személy sem vásárolhat meg 100 hektárnál több földet. A külföldiek pedig egyáltalán nem vehetnek Ukrajnában földet. Akkor honnan lennének a földbirtokosok?
    A baloldali erők képviselői azért harcoltak oly elszántan, mert már létezik a föld „árnyékpiaca”. És nem az emberek érdekeit szolgálja, hanem a „vörös földesurakét”. Hát ezért volt az a nagy felhajtás!
    — Kíváncsi lennék: azon a csütörtökön, amikor folyt a Földkódex elfogadása, Ön megtartotta-e napi testedzését?
    — Igen. Este 11 órakor fejeztem be az edzést és közel 12 óráig a fürdőben, illetve az úszómedencében voltam. Csak ezek után mentem haza. Azt mondták nekem: „Mennyi mindent kellett átélned!”. Én viszont normálisan éreztem magam. Készültem a következő napra. Tisztában voltam azzal, hogy a dolgok még nem értek véget. Ám ez már a következő nap gondja volt. Igaz, azt is kibírtuk.
    — Szeretne-e változásokat eszközölni napirendjében?
    — Ez nagyban attól függ, hogy az ember hogyan szervezi meg a napjait. Nekem ezzel eddig nincs gondom. Lehetséges, hogy valakinek ez még hatékonyabban sikerül. Emlékszem, milyen humorral fogadtam az egyetemen a munka tudományos megszervezésének tantárgyát. Szakmunkákról, speciális kutatásokról készítettünk jegyzeteket, mindez eléggé nevetségesnek tűnt. Akkor. A hozzám hasonló rangú emberek általában a különböző szolgálataikat bízzák meg napirendjük megtervezésével. Megjöttek a munkahelyre, beszámolnak nekik: ekkor és itt ezzel és ezzel van találkozója. Én is így tettem eleinte, ám idővel rájöttem, hogy magamnak kell ezzel foglalkoznom. Most tudom, milyen feladatok várnak rám a héten. Igaz, egy egész hétre nem tudok előre tervezni, gyakran csak reggel értesülök arról, hogy megváltozott a napi terv. Megérkezem a munkahelyre, ahol azzal várnak, hogy egy félóra múlva protokolltalálkozóm van... Egy miniszter vagy egy követ érkezik, és emiatt át kell alakítani az egész kidolgozott munkatervet.
    Gyakran megesik, hogy tisztában vagyok azzal: nem érkezem meg idejében a találkozóra... Az első, amit ilyen esetben tenni szeretnék — lemondani minden grafikonról. Ám igyekszem állandóan szervezni az életemet, munkámat. Úgy vélem, ha edzéssel, egészségem megóvásával foglalkozom, ez nem kevésbé fontos, mint a többi rám háruló feladat. Hiszen testi épség nélkül sok minden egyszerűen elveszíti értelmét. És nem csak számomra. Ez mindenkire egyformán érvényes. Könnyebb egy egészséges embernek megelőzni a betegséget, mint később kezelni azt... Igyekszem mindig időt szakítani az edzésekre, ám amikor szóba hozom ezt, egyesek kinevetnek: lustálkodom? Elméletileg többet is tudnék dolgozni. Ám az egészségem rovására. Ha valaki ítélkezni akar, az elért eredmények alapján tegye ezt.
    — Jut-e ideje olvasásra?
    — Természetesen szépirodalmat az utóbbi időben már nem olvasok. Esetleg nyáron, ám két hétnél tovább nem bírom ki szabadságon, még a legérdekfeszítőbb könyv társaságában sem. Néha kezembe veszek egy-egy könyvet a repülőgépen, utazásaim során.
    — Mióta érdeklik az államépítés problémái?
    — Őszintén megvallva, már diákéveim óta. Néhány éve azon a véleményen vagyok, hogy ezzel szakembereknek kell foglalkozniuk. Ez egy tudományág, amelyet elismertek a világ valamennyi civilizált országában. Nap mint nap meggyőződöm arról, hogy Ukrajnában az államépítés alacsony szinten áll. Nálunk hiányzik a hatalom egyes ágazatainak együttműködése. Ezt nem szabályozza az Alkotmány, mert annak kidolgozásakor nem gondolták végig a hatalom együttműködésének mechanizmusát.
    Nekünk kell kidolgozni a hatalom rendszerét, nem kell várni „a jó cárra”. A hatalmi struktúrákba különböző emberek kerülhetnek be. Ám, ha létezik egy kidolgozott rendszer, azok egy koordináta-rendszeren belül fognak tevékenykedni. Ha ezek a koordináták nincsenek kidolgozva, nincs rendszer sem. Tudományos munkáim, kandidátusi és doktori disszertációm az államépítés, az alkotmányos rend, a hatalmi ágak együttműködésének kérdéseivel foglalkoznak. Lehetséges, hogy egyszer majd valakinek hasznára válnak. Ha nem nekem, hát valaki másnak. De csak akkor tudunk bármit is tenni, ha kellő komolysággal tudatosítjuk ezeket az első látásra elméletinek tűnő problémákat.

(Szocial-Demokrat)

Vissza a tartalomhoz >>>

A szociáldemokraták Európában: 8 államfő, 14 miniszterelnök, 3246 parlamenti képviselő

    Európa 17 országában vannak hatalmon a szociáldemokraták: Nagy-Britanniában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Portugáliában, Hollandiában, Svéd­országban, Finnországban, Lengyelországban, Csehországban, Horvátországban, Romániában, Görögországban, Belgiumban, Lett­országban, Albániában, Bulgáriában. Komolyan tanulmányoznunk kell európai kollégáink tapasztalatait, hogy a szabadság, a szolidaritás és az igazságosság alapjain építhessük ukrajnai politikánkat.
    Európa lakosságának 63 százaléka szociáldemokrata országokban él.

Forrás: Nasa Gazeta+

Vissza a tartalomhoz >>>

Kit válasszon a kárpátaljai magyar?

     Megkezdődött a választási visszaszámlálás. A körzetekben készülnek az utolsó erődemonstrációra. Felmérik a mulasztásokat. Amit lehet, a még hátralévő napokban igyekeznek bepótolni. Minden plakáttartalék az utcára kerül. Március 31-e után szerepük véget ér.
    A 72-es körzetben kilenc jelölt van. Mindenki tudja, esélyes csak kettő: Gajdos István és Kovács Miklós. Mindketten fiatal emberek, mindketten magyarok.
    Ám ezzel gyakorlatilag ki is merítettük a kettejükre egyaránt jellemző tulajdonságok tárházát.
    Kovács önmagát profi politikusnak tartja. Erre a pályára készült fiatal kora óta. Semmi másra nem összpontosított. Munkakönyvébe 27 éves korában került be az első hivatalos bejegyzés, ekkor lett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.
    A gazdasági kérdésekhez nincs affinitása, közigazgatási tapasztalata sincsen.
    Ez nem lenne baj, ha Kovács pár száz kilométerrel nyugatabbra születik. Mondjuk Németországban, Franciaországban, valamelyik Benelux-államban. Oda, ahol olajozottan működik a gazdaság, ahol egy kormányváltást, kormányválságot az egyszerű munkavállaló észre sem vesz.
    Ukrajnában ezzel szemben még nem jött el a profi politikusok ideje. Erre még legalább 15-20 évet várni kell.
    Ukrajnának most pragmatikus emberekre van szüksége. Olyanokra, akik megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, akik ismerik a gazdasági élet minden csínját-bínját. Tudják: a gazdaság mindennek az alfája és az omegája.
    Gajdos 22 éves korától vállalkozó. Műszaki végzettséggel rendelkezik. Az ilyen emberek többsége gyakorlatias beállítottságú. Az idén kapja kézhez jogi diplomáját. Szeret tanulni. Amúgy is, másoktól is, az élettől is.
    Szüksége is van rá. 27 évesen lett az ország legfiatalabb járási tanácselnöke. Rá két évre az ország legfiatalabb közigazgatási elnöke.
    Fiatalság, gyakorlati tapasztalat, elméleti ismeret — Gajdosban megvan mindhárom alapvető tulajdonság. Harmonikusan kiegészítik egymást.
    Gajdosnak nem létszükséglet a parlamenti képviselőség. Nyílt titok: van mit a tejbe aprítania. Magyarán: gazdag ember.
    Sikeres vállalkozás éléről mondott le, amikor megválasztották a járási tanács elnökévé. Az általa alapított vállalat a Beregszászi járás egyik legjobbika. Több száz embernek ad munkát, biztos keresetet. Igazgatóját, Erdődy Leontint legjobb munkaadóként a napokban részesítették megyei szintű elismerésben.
    Gajdosnak nincs veszíteni valója. Amennyiben 2004-ben letelik a közigazgatási elnöki kinevezése, visszamegy vállalatához, s garantáltak számára az újabb sikerek.
    A parlamentbe nem a fizetésért, a különböző kedvezményekért megy. Ha mégis megbúvik önös érdek a szándéka mögött, akkor az abban rejlik, hogy még több hitelhez, pályázati lehetőséghez juttassa választókerületét, még több beruházót nyerjen meg a körzetnek.
    És hogy, természetesen, még jobban felfuttassa saját cégét is. Vagyis — mivel egy vállalkozót ez éltet igazán — még több céget hozzon közvetve vagy közvetlenül létre, még több munkahelyet teremtsen. A haszon csak látszólag az övé. Valójában mindenki nyer az ő sikerével.
    Kovács Miklósnak nincs hova visszamennie. Ő főfoglalkozású politikus. Az egzisztenciája rendül meg, ha elveszíti képviselői mandátumát. Elvész a havi — amúgy nem nagy,de az átlagállampolgár szemében mégis csillagászatinak tűnő — négyszámjegyű fizetése, nem hívják reprezentálni, eltűnnek a juttatások, a kedvezmények, az ingyenes repülőutak, külföldi kiküldetések stb.
    Persze, ő erre azt mondja, nem neki, hanem szervezetének, mi több a kárpátaljai magyarságnak van szüksége arra, hogy ő a parlamentbe kerüljön.
    Túlzás a javából. Legitimitásra Kovács Miklósnak van szüksége. Kárpátalján, tudniillik, a magyarság több mint ezeregyszáz éve karddal szerzett legitimitást magának. S legitim volt az osztrák uralom alatt éppúgy, mint a szovjet elnyomás éveiben.
    A tizenhárom éve meglévő szervezetnek sincs szüksége ilyen legitimitásra, hiszen a szervezet tagjai a kárpátaljai magyarság képviselői is egyben.
    Gajdos István az alkotás embere. Gyönyörű családot teremtett. Huszonévesen a nulláról indulva tudott nagyon sikeressé tenni egy vállalatot. Eredményesen szállt szembe 1998-ban és 2001-ben is az elemi csapásokkal. A beregvidékiek büszkék lehetnek: egy kézen meg lehet számlálni, hányan vannak a különböző szintű vezetők között, akik 2001-ben is a helyükön maradtak, s ma is a helyükön vannak. Gajdos rövid idő alatt kiépített egy erős pártszervezetet. Ha új alelnöke, Gajdos István is úgy akarja, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma a vidék egyik legtekintélyesebb szervezetévé növi ki magát. 
    Kovács Miklós még nem hozott létre semmit.
    A KMKSZ bölcsőjénél sem bábáskodott. A szervezetet ajándékba kapta. Egy olyan embertől, aki fiaként szerette, akit később Kovács elszívott csikként dobott el, s akiből tarkólövéssel igyekezett politikai hullát csinálni.
    Nemcsak belőle. Kovácsnak lételeme a harc. Nem tehet róla. Ez a tulajdonság vele született. Elég elolvasni írásait, meghallgatni felszólalásait: alig van olyan mondata, amelyikben ne hangzana el a harc, a küzdelem szó.
    A békét, a megbékélést szinte sohasem használja.
    Kovács sikerként könyveli el azt is, hogy annak idején „megtisztította” a szervezetet a nem kívánatos személyektől. Pirruszi győzelem volt, még egy ilyen, és a KMKSZ végképp értelmiség nélkül maradt volna. És tragikus, mert szekértáborokba kényszerítette a maréknyi magyarságot.
    Ha nem Kovács, a kárpátaljai magyarság mind a mai napig egységes. Ha nem Kovács, a KMKSZ soraiban egy nagy közös ügy érdekében mind a mai napig békésen megférnek egymás mellett a különböző nézeteket valló emberek, akiknek jóakaratához azonban nem fér kétség.
    Érzik, jól tudják ezt a szervezet vezérkarában is. Kovács bukása akár jótékony hatással is lehet mind a szervezetre, mind a kárpátaljai magyarságra. Van kinek a helyébe lépnie a mostani elnökségen belül is. Van kinek valóban bölcsen és méltósággal irányítani a szövetséget.
    Kovács nem egyenes az emberekkel. Egészen más szöveggel áll elő, ha szűk KMKSZ-körben szónokol. Egészen mással, ha szélesebb magyar közönség előtt. S egészen mással, ha szlávok is ülnek a teremben.
    Kovács nem vitatja meg politikai döntéseit a szervezeten belül. Választópolgárait nem világosítja fel politikai szándékairól. Nem magyarázza el például azt sem, miért utasította el Az Egységes Ukrajnáért elnevezésű centrum-tömörülés segítségét, s miért áll ki nyíltan, teljes mellszélességgel a Juscsenko-féle jobboldali és szélsőjobboldali pártokat felsorakoztató
A Mi Ukrajnánkért tömörülés mellett.
    Nem mondja el, miért antipatikus az elnöki adminisztráció vezetője vagy a jelenlegi kormányfő, s miért szimpatikus neki az ugyancsak a Juscsenko-tömörüléshez tartozó Ukrán Nacionalisták Kongresszusa ultranacionalista párt eszmerendszere, amely egyebek mellett „csak” annyit jelent ki, hogy Ukrajna az ukránoké. Nem mondja el, miért szimpatikus neki az említett párt és a Ruh, amelyek szóval és tettel mentek neki a vereckei emlékműnek, s mennek neki minden kisebbségi kezdeményezésnek.
    Nem mondja el azt sem, milyen áron árulja el a kárpátaljai magyarság érdekeit e pártokkal parolázva.
    Gajdos István bátran vállalja politikai hovatartozását. Nem fordított hátat a szociáldemokrata pártnak akkor sem, amikor központilag irányított hajtóvadászat indult e párt helyi funkcionáriusai ellen, amikor e párt egyes karrierista vezetői, mint patkányok a süllyedő hajóról, menekültek ki a pártból, s kérezkedtek fel akkor biztonságosabbnak tűnő tutajokra.
    Gajdos István nem váltogatja nézeteit attól függően sem, kik ülnek a hallgatóság soraiban. Legyenek ott földművesek, szakmunkások, pedagógusok vagy nyugdíjasok, magyarok, ruszinok, oroszok — mindannyiuknak az összefogásról, egymás támogatásának és tiszteletének fontosságáról beszél. Arról, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kell kiállni az emberekért, az emberek mellett.
    Gajdostól messze áll a populizmus. Kisajátíthatna érdemeket magának, de nem teszi. Ellenkezőleg: leghevesebben ő tiltakozik, amikor valami olyat tulajdonítanak neki, amit nem ő végzett el.
    Kovács ezzel szemben előszeretettel él a populizmus eszközével. Közvetlenül a választások előtt nyílt levélben követeli, hogy legyenek magyar nyelvű szavazólapok is.
    A nyílt levél azonban csak ide szól, a választópolgároknak. Kovácsnak nem is érdeke, hogy Kijevbe eljusson. Jót nevetnének ugyanis rajta, és megkérdeznék, képviselő úr, hol volt Ön négy éven keresztül, hogy csak most,   közvetlenül a választások küszöbén jutott eszébe a magyar szavazólapok ügye, és nem tavaly ilyenkor?
    Valóban: hol volt?
    Gajdos nem fél Kovácstól. Ha rákérdeznek, ki meri ejteni a nevét. A hozzá közel álló újságokban is leírják Kovács Miklós nevét.
    A Kovács-újságban viszont még akkor sem írnák le Gajdos István nevét, ha egy rendezvénynek ő lenne az egyedüli szónoka. Az álközvélemény-kutatások is úgy tesznek, mintha ilyen névvel nem szerepelne jelölt a majdani szavazólapon.
    „A parlamenti mandátum nem dísz, hanem munkaeszköz, olyan, mint a tűzoltónak a védőfelszerelés” – jelenti ki Kovács.
    Sok mindenről árulkodó hasonlat. Merthogy a védőfelszerelés – miként neve is jelzi – nem olt tüzet, nem ment vagyont és életet. Az csak a tulajdonosát védi meg a bajtól. Tovább gondolva tehát a hasonlatot, a védőruha olyan, mint a képviselőnek a mentelmi jog. A választópolgárnak vajmi kevés haszna van belőle. A tűzoltáshoz ugyanis mindenekelőtt víz kell, gépek kellenek.
    A parlamenti képviselőség – vallja ezzel szemben Gajdos – munka és szolgálat.
    Tegyük hozzá: áldozatos munka és alázatos szolgálat.
    A Homo Sapiens Hungaricusban – a Bölcs Magyar Emberben – természetesen közvetlenül a választások előtt a „mi lesz, ha” kérdés is felmerül. Mi lesz, ha egyik, s mi lesz, ha a másik jelölt lesz a befutó.
    Amire mérget vehet: Gajdos sokkal kevesebbet fog elődjénél közszerepelni. Kevesebbszer látja majd a tévében négyévente egymást váltó politikusok társaságában. Annál többször tűnik majd fel a vidéken jó nevű üzletemberek, befektetők társaságában. Gajdos nem fog segélyeket osztogatni, de ha kell, bármikor terepruhába bújik, és ismét kiáll a gátra.
    Ha Kovács nyer, akkor sem történik tragédia. Csak annyi történik, hogy a választókerület polgárainak – magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt – szempontjából újabb négy éven át nem történik majd semmi. Csak annyi történik, hogy négy év alatt akkorára nő a lemaradás a gazdasági élet és közélet minden területén, amekkorát tizennégy év alatt sem lehet ledolgozni.
    Március 31-én két elv, két hozzáállás között kell majd választani — két magyar férfi között. Az egyiket Mikola Mikolajevics Kovács, a másikat István Ferencovics Gajdos néven találjuk meg a szavazólapokon.
    A Bölcs Magyar Embernek, hál’ Istennek, nem lesz nehéz dolga.

Homo Sapiens Hungaricus

Vissza a tartalomhoz >>>

A Nemzetközi Nőnap jegyében

    Az elmúlt hét a Nőnap jegyében telt el. Ünnepeltek a nők, hisz ez az ő napjuk, de velük együtt méltatták e napot a férfiak is. A dolgozó kollektívákban és az iskolákban egyaránt köszöntötték a hölgyeket az ünnep alkalmából.
    A múlt hét végén Bótrágyon is méltatták a Nőnapot. Az ünnepségnek a Viktória kávézó adott otthont. A rendezvényen, amelyen nagyon sokan vettek részt a helybéliek, a haranglábiak és az újbótrágyiak közül, a kisebb és nagyobb gyerekek sok-sok verssel, dallal köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, nővéreket, lányokat.
    A kicsik, természetesen, egyszerűbb verseket választottak, míg a nagyobbak már komolyabb műveket adtak elő nagy átéléssel.
    Az ünnepség egyik fénypontja a haranglábi Napocska Bábszínház fellépése volt — még cigánytáncot is roptak a szépen kivitelezett bábok —, amelyet tapssal jutalmazott a szép számban megjelent közönség.
    Az ünnepelteket virágcsokorral köszöntötte Hajdú Ferenc polgármester, a házigazdák pedig élelmiszercsomagokkal kedveskedtek nekik.

Tudósítónk

    A Beregszászi 8. Számú Mikes Kelemen Középiskolában a Nőnap tiszteletére rendezett ünnepségre március 7-én a délelőtti órákban került sor.
    Az ünnepi műsort Kutasi Erzsébet 11. osztályos tanuló nyitotta meg, aki ismertette a jelenlévőkkel a Nőnap eredetét, történetét. Ezt követően a 4. A osztályos gyerekek versekkel köszöntötték tanárnőiket, osztálytársnőiket és a közönség soraiban helyet foglaló édesanyákat, nagymamákat.
    A 4. B osztály is aktívan részt vett a köszöntésben: a gyerekek — Ábrány Dianna alsós tanítónő vezetésével — aktuális témájú színdarabot adtak elő, majd az iskola énekkara következett. Táncban sem volt hiány, hisz a kilencedikesek szambával kedveskedtek a nőknek e szép napon.
    A műsorból a legkisebbek, az első osztályosok sem maradtak ki, akik a Nőnappal kapcsolatos verseket szavaltak.
    Természetesen dalokat is énekeltek a gyerekek. Kósa Tímea például a Mama címűt énekelte el, a negyedikesek pedig egy ukrán dalt adtak elő.
    A színvonalas előadás előkészítésében és a műsorszámok betanításában nagy szerepet vállalt Orosz Olga, az iskola igazgatóhelyettese, aki már több éves tapasztalattal rendelkezik e téren.
    A nőnapi köszöntés rendhagyó módon ért véget: a gyerekek ötletes, gipszből készített katicabogárral lepték meg a jelenlévő hölgyeket, s ezzel együtt egy-egy szál virágot is átnyújtottak nekik.

    B. Gy. 

Vissza a tartalomhoz >>>

A Cantus Beregszászban

    A Nőnapot szerte a világon, így Beregszászban is megünnepelték. A férfiak úgy a hivatalokban, mint magánemberként virágcsokorral, kisebb-nagyobb ajándékokkal kedveskedtek a hölgyeknek. A Beregszászi Művészeti Iskola igazgatója, Pirigyi Béla viszont nem akármivel lepte meg kolléganőit: március 7-én, a Nőnap előestéjén a beregszászi római katolikus templomban fellépett az ungvári Cantus kamarakórus. A kórus a Beregszászi Művészeti Iskola és a Ecotrade­Inform meghívására jött el városunkba.
    A Cantus kórus, amelynek karnagya Szakács Emil, kb. 10-12 éves múltra tekint vissza. Azóta számtalan sikeres fellépésük volt Európa-szerte: vendégszerepeltek már Spanyolországtól egészen Franciaországig, Olaszországig stb. A kórus 25 állandó tagból —
20-40 év közötti nőkből és férfiakból — áll. 
    A kamarakórus igen változatos műsorral lépett fel. Repertoárjukban szerepeltek gregorián énekek, Sztravinszkij, Messian, Schnit­ke és mások művei.
     Az előadást követően Pirigyi Béla köszönetet mondott a kórusnak a vendégszereplésért, mindazért, hogy általuk a zenetörténelem egy darabkáját sikerült elhozni Beregszászba. Végezetül a Nőnap alkalmából Gajdos István, a Beregszászi Állami Közigazgatási Hivatal elnöke nevében egy-egy szál virággal lepte meg az együttes hölgytagjait.

Vissza a tartalomhoz >>>

Ki mit tud? — Beregdédában

    A napokban a járás majdnem minden településén, illetve Beregszászban olyasmi történt, ami eddig még soha: megrendezték vagy megrendezik a Ki mit tud? vetélkedő elődöntőit, amelyeket a járási középdöntők, majd a megyei döntő követ.
     Beregdéda sem maradt ki a verseny megrendezéséből. Március 10-én délután 1 órai kezdettel került sor a helyi általános iskola tornatermében a Ki mit tud? elődöntőjére. Ugyanabban az időben a járási művelődési és szabadidőközpontban is zajlott a Ki mit tud? vetélkedő a beregszásziak számára. Az első forduló nyertesei vehetnek majd részt a középdöntőn, amely már a járás települései közötti verseny lesz. Erre 2002 májusában kerül sor. A harmadik fordulóra, azaz a megyei döntőre még várni kell, mivel azt 2002 szeptemberében rendezik meg.
    De ne szaladjunk ennyire előre az időben, térjünk vissza a Beregdédai Általános Iskola tornatermébe. A Ki mit tud?-on több kategóriában lehetett indulni: népdal, néptánc, modern tánc, versmondás, színdarab stb. A kategóriákon belül a következő korhatá­rok voltak: 6-10 éves korig, 11-17 éves korig és 18-tól X-ig. Sajnos 18 éven felüli versenyzőkkel nem találkozhatott sem a zsűri, sem a közönség.
    A vendégeket először Volodimir Balackij, ismertebb nevén Pitkin köszöntötte, aki a későbbiekben konferált és a tőle megszokott módon különböző poénokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, majd Molnár Eleonóra — az egyik szervező — vette át a szót, aki szintén köszöntötte a bírálóbizottság tagjait, a szponzorokat, a szülőket, vendégeket és nem utolsósorban a versenyzőket. Ezek után kezdetét vette a vetélkedő. A műsor végére a tornaterem zsúfolásig megtelt nézőkkel, akik nagy érdeklődéssel figyelték az előadásokat és az eredményhirdetést.
    A legtöbb versenyző a versmondást és a modern táncot választotta. A vetélkedőt a  szavalás kategóriában induló gyerekek kezdték, akik koruktól függően két csoportban mérték össze tudásukat. A kisebbek közül Barát Klaudia, a nagyobbak közül pedig Baraté Erika nyerte az első helyezést. Ezután következett a színjátszás, ahol A szobalány című paródia bizonyult a legjobbnak. Zongorajátékban is két csoport volt. Itt a nagyobbak közül Ruszinka Mária, a kisebbek közül pedig Szász Istvánka örülhetett az első helyezésnek. Népdal kategóriában Híres Jolánka, néptáncban a második csoport lett a győztes, modern tánc kategóriában pedig  Pallagi Júlia vihette haza az első díjat. A gyerekek okleveleket, különböző ajándékokat és különdíjakat vehettek át a szervezőktől és a zsűri tagjaitól.
    Minden falu életében jól jön egy ilyen felüdülést, felhőtlen kikapcsolódást jelentő alkalom, amikor a község apraja-nagyja elfelejti a mindennapok gondját-baját, feltöltődik az elkövetkező hetekre, hónapokra. Köszönet ezért mindazoknak — a                                    szervezőknek, többek között Mándy Jolánnak, valamint a támogatóknak —, akik lehetővé tették ezt a dédaiak számára.  

Hegedűs Csilla

Vissza a tartalomhoz >>>

Vissza a kezdőoldalra >>>