 |
 |
A Vérke-folyó két partján, bort termő
hegyek aljában húzódik meg Beregszász, ez a régi szőlő- termesztő és borászati
hagyományokkal rendelkező kisváros.
Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) neves református egyházi
író "Dictionarium latino-hungaricum"-ában azt állítja, hogy már jóval a
magyarok bejövetele előtt itt római telep létezett, amelyet Peregiumnak hívtak. Ez az
állítás azonban nem bizonyítható.
Viszont tény, hogy 1063-ban Béla halála után birtokait
fiai - Géza, László és Lampert örökölték. Ez a vidék Lampertnek jutott, és a
néphagyomány úgy tartja, hogy ő alapította a Vérke partján azt a települést,
amelyet később róla "villa Lamperti"-nek, vagyis Lampertházának neveztek
el. (Lampertháza a helyszíne "A szép asszony dombja" című mondánk
cselekménye egy részének.)
Hosszú ideig a királyok birtokolták a települést.
1141-ben II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettől
az időtől Szásznak, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak és Lampertháznak is
hívták.
Egy monda sokkal előbbre teszi a helység keletkezésének
idejét. Viszont ezzel kapcsolatosan Lehoczky Tivadar, e vidék múlt században élt
neves tájkutatója azt írja: "Azon regének, mely szerint egy Szász nevű pásztor
a mostani r.k. templom helyén viaskodott két bika feltúrt nyomában nagy kincset
talált, s azon e templomot építette s e körül később Bereg-szásznak elnevezett
város kelet- kezett volna, történeti valóságot tulajdonítani nem lehet..."
1504-től írják az okmányokban a várost következetesen
Beregszásznak.
1946-tól hivatalosan ukránul Berehove -nak, oroszul
Beregovo-nak nevezik a Vérke-parti, Kárpát- alja egyetlen magyar többségű városát.
1991-ben kapta vissza történelmi nevét.
Beregszász 2001. május 17-ig járási alárendeltségű
város, (ekkor kapta meg a megyei jogú város címet), járási székhely, 72
kilométernyire fekszik Ungvártól, a Kárpátontúli megye székhelyétől. A
beregszászi járás területe 802 négyzetkilométer, lakossága 83,3 ezer, ebből a
városban 32 ezren élnek. A várost a Vérke-csatorna szeli át, amely a Borzsa és a
Latorca folyókat köti össze.
Beregszász Kárpátalja egyetlen magyar többségű
városa. 1944-ig kisebb-nagyobb megszakítá- sokkal Bereg vármegye székhelye volt.
Mint már említettük, a város alapítója Lampert
herceg, I. Endre király Béla testvérének fia volt, akinek 1063-ban jutott birtokába a
vidék. Később az Árpád-házi királyok, azok fiai birtokába jutott a vidék.
IV.Béla király 1247-ben városi rangra emelte a várost. A középkorban Nagy Lajos és
Erzsébet királyné uralkodása éveiben élte fénykorát. Később Bethlen Gábor
erdélyi fejedelem tulajdonába ke- rült, aki kastélyt épített a városban.
Beregszász kiemelkedő szerepet játszott a Rákóczi Ferenc vezette kuruc
szabadságharcban, 1703. május 22-én a város főterén bontotta ki Esze Tamás a felke-
lés zászlaját. Itt adta ki Rákóczi Ferenc 1705. december 20-án a felkelésre
buzdító jelszavát.
A város aktív szerepet játszott az 1848-1849-es
szabadságharcban. A Trianoni békeszerződés értelmében a város Csehszlovákiához
került, 1945 júniusában, akárcsak egész Kárpátalját, Ukraj- nához csatolták.
Beregszászban egy orosz, két ukrán, három magyar tannyelvű középiskola, egy ukrán
és egy magyar gimnázium, szakközépiskola, egészségügyi szakiskola működik.
Megnyitotta kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt a Tanárképző Főiskola. Működik
az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a járási kultúrház mellett amatőr
népszínház szolgálja még a magyar színházkedvelő közönség igényeit. Aktív
részt vesz a város kulturális életében a zeneiskola.
A városnak fejlett fafeldolgozó, bútorgyártó,
műszer-, ruhakészítő ipara volt, üzemei azonban a jelenlegi súlyos gazdasági
helyzetben nem teljes kapacitással működnek. Jelentős a vidék borásza- ta, a
kárpátaljai borokat a Beregszászi Szőlő- és Pincegazdaságban palackozzák.
Jelentős munkát végeznek a magyarok identitástudata
fejlesztése terén a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai
Magyarok Kulturális Szövetsége városi és járási szervezetei.
Beregszászban négy köztéri szobrot (Petőfi Sándor,
Kossuth Lajos, Bethlen Gábor; Illyés Gyula) emeltek, 42 emléktáblát avattak a magyar
nemzet nagyjai emlékének.
2001 végén Beregszászban megnyílt a Magyar
Köztársaság Főkonzulátusa.
|
|
