Utolsó frissités: 2002-04-11 10:05:53 

Megjelent: 2002 március 2-án

Tartalom:

- Kárpátalja vendége volt Leonyid Kravcsuk
- Kis csoda a Beregszászi járásban - Hármas ikrekkel érkezik Zápszonyba a gólya
- Gajdos István: A mi célunk az emberek összefogása
- A Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának felhívása
- Sírig tartó szerelem első látásra - Beszélgetés Ambrus Pállal, Técső polgármesterjelöltjével
- ECDL-vizsgaközpont Beregszászban
- Ki bántja a magyart?
- Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett szépkiejtési verseny megyei döntője
- Borfesztivál Beregszászban — másodszor

Az ex-elnök pártja ’98-asnál jobb választási eredményében bízik

Kárpátalja vendége volt Leonyid Kravcsuk

            Az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt a választások után nem lép szövetségre sem a szélsőballal, sem a szélsőjobbal — jelentette ki Ukrajna első szabadon választott elnöke Ungváron, a Barátság Szállóban megtartott sajtóértekezleten. Leonyid Kravcsuk személye iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg, amit a zsúfolásig megtelt terem is bizonyított.
            A tekintélyes, az Egyesített Szociáldemokrata Párt választási listáján előkelő helyen szereplő ex-elnököt a találkozóra elkísérte Ivan Rizak, az USZDP(E) megyei bizottságának titkára, a megyei állami közigazgatási hivatal első elnökhelyettese, Nesztor Sufrics, a Legfelsőbb Tanács képviselője, képviselőjelölt, Sztepan Szember, a megyeszékhely polgármestere, polgármesterjelölt, Gajdos István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, képviselőjelölt.
            Leonyid Kravcsuk megítélése szerint a megyei közigazgatási hivatal elnöke helytelenül járt el, amikor két járási közigazgatási hivatal elnökét is a választások idejére felfüggesztett állásából. A hatalom, véleménye szerint, nem lehet pártonkívüli, nem lehet politikamentes. Amennyiben a nép és a nép által támogatott pártok nem ellenőrzik a hatalmat, könnyen a csinovnyikok uralma jöhet létre, akik mindentől és mindenkitől függetlenül próbálnak uralkodni.
            A szociáldemokrata párt programja a leghaladóbb európai elvekre épül — fejtette ki a kijevi vendég. A program gazdasági fejezetei konkrét számokból és teendőkből, s nem elvont ígérgetésekből állnak. A szociáldemokrácia elvein nyugszik a párt politikai programja is. Ukrajnában elnöki-parlamenti irányítást kell kialakítani. Az államfő a törvényesség garanciája kell hogy legyen, s akkor jut fontos szerephez, ha politikai krízis alakul ki. A többséget megszerzett pártoknak kell kormányt alakítaniuk, s e pártoknak kell felelniük az esetlegesen elkövetett hibákért is.
            A hatalmi harc kiéleződése mindig jellemző volt a választási kampányokra — állapította meg Leonyid Kravcsuk. Így van ez Ukrajnában is. A szociáldemokraták kerülik az alantas módszereket, s megítélése szerint ezek távol állnak Az Egységes Ukrajnáért tömörüléstől is. Felemás a hozzáállása A Mi Ukrajnánk tömörülésnek: a helyi vezetőket bírálja, viszont a legfelső vezetést békén hagyja. Nem egészen lovagias módszereket leginkább a bal-, pontosabban a szélsőbaloldali pártok fognak alkalmazni. Sok, nem éppen tiszta múltú és jellemű, a törvénnyel már összeütközésbe került egyén is próbál bejutni a parlamentbe, ám a nép bölcsebb annál — véli az ex-elnök —, minthogy ezt megengedje nekik.
            Leonyid Kravcsuk nem zárja ki, hogy Kárpátalján az 1998-asnál valamivel gyengébb eredményt ér el a párt, ám biztos abban, hogy országos szinten megerősödve kerül ki a megmérettetésből. Egy biztos — húzta alá —: pártja a parlamentben nem köt szövetséget sem a szélsőjobb, sem a szélsőbal képviselőivel, mert ezek eleve magukban hordozzák a konfliktust.
            Ukrajna első szabadon választott államfője helyesnek tartja, hogy a nagyvilág figyelemmel kíséri az idei választásokat. — E folyamatnak nem csupán az országon belül, hanem azon túl is átláthatónak kell lennie. Ukrajna gyakorlatilag vizsgázni fog március 31-én, azt kell bebizonyítania, hogy nem csupán szavakban képes felzárkózni Európához, hanem konkrét tettekben is – mutatott rá Leonyid Kravcsuk.

Répási

Vissza a tartalomhoz >>>

Kis csoda a Beregszászi járásban

Hármas ikrekkel érkezik Zápszonyba a gólya

            Lehet, sokan most értesülnek róla először, hogy szenzáció van készülőben a Beregszászi járásban. Sőt, az sem kizárt, hogy mire e sorok az olvasókhoz eljutnak, a kisebbfajta csoda már be is következett. Ne csigázzuk tovább az olvasókat: a zápszonyi Hegedűs családba utód érkezik. Méghozzá  — s ez teszi figyelemre méltóvá az eseményt — egyszerre három. Ha hinni lehet az orvosi szakvizsgálatnak, akkor rövidesen két kisfiúval és egy kislánnyal gyarapszik a család, s egyben a település lélekszáma is. A Beregszászi járásban évtizedek óta nem születtek hármas ikrek, de ritkaságszámba megy az ilyen esemény megyei, sőt, országos szinten is.
            Valljon azonban az előzményekről a kismama édesanyja, Simon Márta. Hogy miért ő, nos, az is kiderül az alábbi beszélgetésből.
            — Mit szóltak ahhoz, amikor megtudták, hogy nem egy, nem kettő, hanem egyszerre három új taggal gyarapszik a család?
            — Egyrészt nagyon-nagyon megörültünk. A fiatalok nagyon akartak gyereket, de egészségügyi problémák merültek fel. S bizony kellemesen meglepődtek, meglepődtünk, amikor kiderült, a gyógykezelés ennyire sikeres lett. Persze, idegeskedek is, a hír óta nincs egy nyugodt éjszakám. Nagyon féltem a lányomat, a piciket, nehogy valami bajuk essék. Egyébként pedig azt mondom, amit a lányom: inkább három gyerek legyen, mint egy sem.
            — Valószínűleg a falubelik is értesültek már a dologról.
            — Természetesen. Nincs olyan nap, hogy valaki ne kérdezné meg, hogy na, mi újság Mártuskával.
            — Amikor beszélgetünk, Márta lánya még a nyíregyházi kórházban fekszik. Miért éppen ott?
            — A lányomat Beregszászban kezelték. Egy ismerős javaslatára azonban kivizsgálás végett Nyíregyházára utaztak a vejemmel. A vizsgálatot végző orvos azt javasolta, ne kockáztassa a hazautat, és sürgősségi esetként elhelyezte a kórházban. Így maradt ott, s van Nyíregyházán mind a mai napig.
            — A kórházi kezelés idehaza sem olcsó dolog, külföldön pedig alighanem még többe kerül…
            — Valóban így van. A lányomnak nyújtott kedvezmények ellenére is egy hónap nyíregyházi kórházi ellátás 30 ezer forintba kerül. Ezen felül rengeteg más egyebet is meg kell vásárolni, például tizenegyhetes korától vitaminokra van szüksége, ami hetente két és fél ezer forintba kerül. Az oda-vissza utazás Zápszony és Nyíregyháza között sem olcsó mulatság.
            — Hogyan sikerült áthidalni az anyagi nehézségeket?
            — A család, mi és a vőm, az egyéb kiadásokra közösen teremtjük elő a pénzt. Érdeklődtünk annak idején az iránt, nem lehetne-e felgyorsítani a magyar igazolvány kiadását a lányom esetében, hogy esetleg az egészségügyi ellátásra vonatkozó kedvezményt igénybe vegye. De azt válaszolták, nem lehet szó róla, és e kedvezmények ebben az évben még amúgy sem lépnek életbe. Nagy-nagy szerencsénkre a budapesti Kelemen Gyula Alapítvány sietett a segítségünkre, és vállalta át a kórházi ellátás költségeit.
            — Hogyan kerültek kapcsolatba az alapítvánnyal?
            — A Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke által. Őt kerestük meg a gondunkkal. Gajdos István személyesen fogadott engem, s bár, hogy őszinte legyek, előtte nagyon izgultam, már a találkozás első pillanatától feloldódtam. Személyében egy nagyon szimpatikus, kedves, intelligens és korrekt embert ismertem meg. Figyelmesen hallgatta végig a történetet, s roppant megörült, hiszen, mint mondta, egy ilyen esemény egy egész járásra szóló ritkaság. Megígérte, hogy segít. Ő hívta fel az alapítvány figyelmét a történetünkre. Mondanom sem kell, mekkora volt a meglepetésünk, amikor az alapítvány munkatársai személyesen nyújtották át a támogatást.

* * *
            Interjúhoz ritkán fűznek kommentárt. Annyit azonban mindenképpen mondjunk el, hogy a rövidesen hármas ikreknek életet adó kismama, Hegedűs Márta a Rafajnaújfalui Általános Iskola pedagógusa, férje, József alkalmi munkából él. Édesanyja, Simon Márta jelenleg háztartásbeli, korábban a helyi konzervgyárban dolgozott. Édesapja, Simon Zoltán 34 éve vasutas. Nos, szolgáljunk egy meglepetéssel a család számára. Mondi Beáta, a Kelemen Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke sokat sejtetően elmondta: a három gyerek még igen-igen sokáig számíthat az ő támogatásukra.
            A leendő nagypapa — aki nagy-nagy sportbarát — már „eldöntötte”, a két fiú az FTC futballcsapatában fog játszani, a lány pedig a nyíregyházi női kézilabdacsapatot erősíti majd. Úgy legyen. A kisebbfajta csodára már nem kell soká várni. A szakorvos véleménye szerint ugyanis bármikor bekövetkezhet a nagy esemény.

Kőszeghy Elemér

Vissza a tartalomhoz >>>

Első kézből

Gajdos István: A mi célunk az emberek összefogása

            Több helyről is jelezték: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetése felszólította a tagságot, hogy amennyiben tagjai valamelyik ukrajnai pártnak, döntsenek — vagy a KMKSZ-tagság, vagy a párttagság. Tervez-e valamilyen hasonló lépést az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt — kérdeztük az ügyben talán leginkább érdekelt politikai tömörülés megyei bizottsága titkárának helyettesétől, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának alelnökétől, Gajdos Istvántól.
            — Természetesen nem, és leginkább azért nem, mert erre nincs sem jogi, sem erkölcsi alapunk. Egy ilyen „tisztogató” akciót elsősorban önmagammal kellene elkezdeni, mert ugye vezető tisztséget töltök be egy ukrajnai pártban és egy megyei civil szervezetben. Erre azonban aligha kerül sor. Elsősorban és leginkább azért nem, mert két teljesen különböző fajsúlyú és célú szerveződésről van szó. Az egyesített szociáldemokrata párt egy országos szintű párt, amelyik nemzetiségtől függetlenül ideológiai alapon szervezi tagságát, a Fórum viszont – és ez vonatkozik a KMKSZ-re is – nem országos párt, hanem megyei szintű civil szervezet, amelyik politikai hovatartozástól függetlenül, főleg nemzetiségi alapon gyarapítja a sorait. Az egyszerű logikából kiindulva tehát, míg két párthoz tartozni valóban nem lehet sem jogilag, sem erkölcsileg, ez utóbbi kettő nem zárja ki egymást.
            Nem akarom kommentálni a kulturális szövetség vezetőinek lépését, de annyit el kell mondanom: ismerem az alapszabályukat, s az nem teszi számukra lehetővé, hogy világnézeti alapon szelektálják a tagságot. A másik megjegyzésem: ez a lépés rávilágít arra, hogy a KMKSZ jelenlegi vezetése kirekesztő politikát folytat még a magyarság körében is, mivel egyértelművé tette: nem tudja, de nem is akarja képviselni a kárpátaljai összmagyarságot.
            A mi célunk ezzel szemben az emberek összefogása vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül egy szép cél, szűkebb pátriánk gazdasági és szellemi felemelkedése érdekében. Nem mellékes az sem, hogy céljaink, az Ukrajnában, s azon belül Kárpátalján élő valamennyi magyar érdekei mögé az USZDP(E) személyében egy országos párt sorakozott föl.

M. Gy.

Vissza a tartalomhoz >>>

A Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának felhívása

Kedves tagtársak, tisztelt választópolgárok!

            Talán nem véletlen, hogy egy napra esik az idei ukrajnai parlamenti és helyhatósági választások napja és Húsvét, az újjászületés ünnepe.  Március 31-e az a négyévente csak egyszer előforduló nap, amikor az egyszerű állampolgárok szava lesz a mindenek fölött álló törvény szava. Vidékünk magyarjai, a 72. választókerület polgárai két lényeges cselekedethez is lehetőséget kapnak ezen az egy napon. Megvonhatják a mögöttünk álló négy év tapasztalatait, s egyben eldönthetik, milyennek akarják  az elkövetkezendő négy évet.
            De milyen is legyen az elkövetkezendő négy év? Mit kíván a magyar nemzet, mit kívánnak vidékünk polgárai általában most, a XXI. század kezdetén? – idézhetnénk némileg módosítva a magyarság egyik legszebb történelmi napjának 1848. március 15-ének a fő kérdését. És nyomban meg is válaszolhatjuk. Mert elsősorban természetesen anyagi és szellemi gyarapodást akarunk valamennyien. Jól fizető munkahelyeket,   gondoktól mentes hétköznapokat és ünnepnapokat, iskolát, templomot, szabad nyelvhasználatot, megbecsült nemzeti hagyományokat.
            Nem akármilyen nehéz feladatra vállalkozik az, aki az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács tagjaként megjeleníti és képviseli majd vidékünk választópolgárainak közös akaratát. Nehéz, de ugyanakkor nemes feladat, egy minden irányba nyitott, a haladásért élő, embereket alázatosan szolgáló személyre szabott feladat.
            A huszonöt tagszervezetet tömörítő Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma megtalálta azt a személyt, aki messzemenőkig tudja képviselni vidékünk magyarságának érdekeit, aki képes integrálni a különböző elvárásokat, aki képes kiállni nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül a választópolgárok, az Emberek érdekei mellett.
            Ez a személy Gajdos István, szervezetünk alelnöke.
            Vállalatvezetőként, a járási tanács, majd a járási közigazgatás elnökeként Gajdos István mindenütt bebizonyította: megérti az emberek gondjait, távol áll tőle az önzés, tenni tud az emberek érdekében. Vállalkozóként, köztisztviselőként, családapaként egyaránt példamutató.
            Mindebből kiindulva felhívom szövetségünk tagjait, a velünk szimpatizálókat, s általában a választópolgárokat, március 31-én keressék fel a szavazóhelyiségeket, tegyenek hitet egy szebb és jobb élet, egy kis magyar újjászületés mellett.
            Adják szavazatukat Gajdos Istvánra, a tettek emberére.

Kincs Gábor,

a Kárpátaljai Magyar
Szervezetek Fórumának elnöke

Vissza a tartalomhoz >>>

Sírig tartó szerelem első látásra

Beszélgetés Ambrus Pállal, Técső polgármesterjelöltjével

            Bátran állíthatjuk, Técső még húsz évvel ezelőtt is nem csupán a Felső-Tisza-vidék, hanem talán egész Kárpátalja egyik legszebb települése volt. Így lehetett ez a múltban is, hiszen nem véletlen, hogy a híres festőművész, Hollósy Simon is beleszeretett a Nereszen lábainál meghúzódó Técsőbe.  Hangulatos kisvárosnak írják le a XX. század elején a várost felkereső nagynevű vendégek is. Ambrus Pál 1956-ban járt először Técsőn, s mint mondja: ebből a látogatásból szerelem lett első látásra, olyan szerelem, amelyik mind a mai napig tart.
            — Vajon milyennek látná most ezt a települést a nagy festőművész, ha egy csoda folytán körülnézhetne egykori lakóhelyén — kérdeztük a Técsői Hollósy Simon Középiskola igazgatójától, polgármesterjelölttől.
            — Valamennyien tisztában vagyunk az elmúlt idők pénztelenségével. Ez az állapot nagyon megmutatkozik a városon is. Egy elhanyagolt, majdnem hogy lerombolódott város képét látjuk. Az utcák kivilágítatlanok, szemetesek.
            Tegyem gyorsan hozzá, szerencsére az újjáéledésnek is megmutatkoznak már a jelei. Azokon az üzleteken például, amelyek magánkézbe kerültek, meglátszik, hogy megindult itt az élet.
            — Mi lehet vajon a romlás fő magyarázata?
            — Azt hiszem, az egyik magyarázat erre az, hogy minimálisnak is nehezen mondható támogatás érkezett a központi költségvetésből. De magyarázat erre az eddigi helyi vezetés nemtörődöm magatartása is. Elsősorban a járás vezetőire gondolok. Az utóbbi évben sok személy váltotta egymást a járás élén, de egyik sem törődött a város gondjaival. Ellenkezőleg: viszontszolgáltatás nélkül kisajtoltak belőle, belőlünk mindent, amit csak lehetett.
            — Ilyen körülmények közepette mit tehet a város majdani vezetése?
            — Én már látom a fénysugarat a képzeletbeli alagút végén. “Felengedett” a költségvetés is. Erre az évre már előirányoztak annyi pénzt, amennyi lehetővé tesz a város számára némi előremozdulást. Ellenben olyan komoly befektetéseket is meg kellene valósítani, amelyekhez már nem csupán a város, de a járás ereje is kevés. Az itteni töltések legveszélyeztetettebb részeinek javításához például szinte hozzá sem fogtak, tartanunk lehet tehát attól, hogy a legutóbbinál jóval kisebb árvíz is totális csődöt jelenthet Técső számára, mert elmoshatja a fél várost. 
            — Milyen rövid és hosszú távú tervekkel a tarsolyában indult a választásokon?
            — Felhoznék néhány olyan dolgot, amit elsődlegesen meg kell oldanunk, ha azt akarjuk, hogy a város normálisan funkcionáljon. Először is rendet kell teremteni a városban, s ezt a rendteremtést valahol a temető környékén kell elkezdeni. Rendbe kell hozni a töltést, mert, mint említettem, még egy árvíz, és lehet, hogy nem lesz város, amiről gondoskodni kellene és lehetne. Ki kell tisztítani a városon áthaladó patakot, mert annyira szennyezett, hogy lassan attól kell tartanunk, ez a patak önti el Técsőt.
            A városnak van még egy olyan kerülete, Kistécső, ahol nincs gáz, nos, ott is ki kell építeni, méghozzá minél előbb a földgázvezetéket. De a sürgős feladatok között említhetem az utcák rendbetéte­lét, azok állapota ugyanis már lehangolónak sem nevezhető. Orvosolni kell a város vízellátását is. Nem kevés munkáról van szó, de meg lehet, meg kell oldani.
            — Egyedül nem megy, mondják a klasszikusok…
            — Valóban biztos, hogy egy ember egyedül nem sokra megy.
            Talán az is oka volt, hogy ide jutott a város, hogy eddig nem volt egy olyan csapat, amelyik Técső érdekében összeadta volna erőfeszítéseit. Teljesen külön dolgozott magának a városi és ugyancsak külön a járási tanács. De teljesen külön dolgoztak a megyei képviselők is. A parlamenti képviselő pedig a négy éve alatt legfeljebb háromszor ha megjelent Técsőn.
               Kell tehát egy csapat. Ennek a csapatnak úgy kell felállnia, hogy tagja legyen a városi tanácstag, a járási és megyei képviselő éppúgy, mint a parlamenti képviselő.
              Nagyon nehéz két hónapom volt, mert sokat töprengtem azon, hogy elinduljak-e vagy sem a választásokon. De végül igent mondtam. Azért is, mert érzem, nem vagyok egyedül, kezd kibontakozni az a bizonyos csapat. Másrészt, el kellett indulnom azért is, mert érzem, tudok tenni valamit ezért a városért, s ez a tudat megnyugtatja a lelkiismeretemet.
            — Mit kell tudnunk Ambrus Pálról?
            — A közeli Visken születtem. Szülőfalumban érettségiztem. Ungváron elvégeztem az egyetem matematika karát. Técsőn 1956-ban jártam először. Beleszerettem ebbe a városba, s ez a szerelem halálig fog tartani. Az egyetem elvégzése után minden vágyam az volt, hogy itt telepedjek meg. Először egy, a járásban fekvő, Isten háta mögötti településen kaptam állást, egy év múlva sikerült elhelyezkednem álmaim városában. 1974-től élek Técsőn.
            — Sikerült-e a több mint negyedszázad alatt técsőivé válni?
            — Azt hiszem, teljes mértékben.  Teljesen átérzem a városnak, a város polgárainak minden baját-gondját. Városi képviselőként, a helyi magyar érdekvédelmi szervezet egyik megalapítójaként és vezetőjeként nem volt olyan a városért elindított kezdeményezés, amelyikben nem vettem volna részt.
            A kisebbségi magyar közösségekben többnyire az iskola és az egyház körül alakulnak ki igazán komoly dolgok. Nagy fegyverténynek tartom, hogy Técsőn sikerült maximálisan összehangolnunk az erőfeszítéseinket. Iskolát építettünk, s ennek vagyok 13 éve az igazgatója. A református egyházzal együtt elértük azt is, hogy Técsőn 2000-ben líceum nyílt, s ezzel sikerült olyat alkotnunk, ami Kárpátalján egyedülálló.
            A város magyarsága egy emberként állt ki a tanintézmény mellett, s nem volt olyan személy, aki – ha mással nem, hát azzal, hogy nem akadályozott bennünket – ne segítette volna munkánkat. Nem véletlenül született meg az a döntés, hogy minden técsői gyereknek joga van a líceumban tanulni függetlenül a felvételi eredményektől.
            Megtiszteltetés lenne számomra a város vezetőjeként ezeket az embereket szolgálni, ezekért a gyerekekért, lényegében a jövőnkért munkálkodni.

Az interjút Karkuska Katalin
készítette

Vissza a tartalomhoz >>>

ECDL-vizsgaközpont Beregszászban

            Az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) Európa legtöbb országában, s mára hazánkban is az informatikai írástudás legmegbízhatóbb fokmérőjévé vált. A vizsgarendszer az Európai Unió egyre jelentősebb támogatását élvezi. Aki megfelel ezeknek a vizsgakövetelményeknek, az biztos lehet abban, hogy bizonyítványát az EU számos tagországában hivatalosan is elismerik. Hiszen az ECDL-jogosítvány igazolja a munkáltatók számára, hogy tulajdonosa rendelkezik mindazzal az ismerettel, ami a számítógép napi használatához elengedhetetlenül szükséges.
            Vidékünkön is egyre nagyobb szerep jut a komputereknek, így mind nagyobb szükség van arra, hogy az itt élők is megfelelő színvonalú számítástechnikai ismeretekkel rendelkezzenek, hiszen ezek az okos gépek nagyban megkönnyítik az irodai munkát, az ügyintézést. Ennek tükrében különösen örvendetes, hogy Beregszászban egy újabb lépés történt ezen ismeretek elsajátítása lehetőségének irányában.
            A Beregszászi 5. Sz. Középiskola dísztermében február 23-án, a délutáni órákban került sor a Máltai Szeretetszolgálat Beregszászi Járási Szervezete (vezetője Prófusz József) által működtetett ECDL-Vizsgaközpont megnyitójára és az első oklevelek átadására. A központot Makuk János irányítja. Az ünnepségen képviseltette magát a HTMH, az ungvári magyar főkonzulátus, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, az ECDL-programban részt vevő több magyarországi intézmény és vállalat, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége stb.
            Az ünnepségen felszólalt Gajdos István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, aki kihangsúlyozta, hogy a XXI. század az emberi erőforrás, a tudás évszázada lesz, mert a technikai fejlődés mit sem ér az emberek által megszerzett ismeretek, az emberi kreativitás nélkül. Gajdos István üdvözölte az oktató-vizsgaközpont megnyitását, sikeres munkát kívánt az itt oktatóknak, tanulóknak.
            A megnyitó ünnepség keretében 17-en vehették át az ECDL-jogosítványt, amely bizonyítja, hogy tulajdonosa megfelel az információs társadalom követelményeinek.

Tudósítónk

Vissza a tartalomhoz >>>

Ki bántja a magyart?

            — Azért kell bejutnom a parlamentbe, hogy megmentsem a kárpátaljai magyarságot — hallható-olvasható egyik képviselőjelöltünk indoka arra vonatkozóan, hogy miért indult el négy év honatyáskodás után ismét a parlamenti választásokon.
            Az egészséges lelkületű magyar nem szűrhet le más következtetést, minthogy valahol valakik bántják Kárpátalján a magyart, s végveszély fenyeget minket. A bátrabbja kardot rántana, s úgy kiáltaná el magát – mint annak idején Mária Teréziával is megesett —, hogy életét és vérét adja az önjelölt megmentőért. A kevésbé bátor az útlevele, kishatár-átlépője után kapna, s rohanna is a legközelebbi határátkelő irányába, hogy így ússza meg a veszélyt.
            Később azonban magyarunk, mivel nem csupán a lelke, de az esze is ép, elgondolkodik. Nem indul sem harcba, de menekülésre sem veszi a dolgot.
            Mélyen eltöpreng ugyanis azon, hogy miért, mi okból, kivel, mivel szemben kellene megmenteni a kárpátaljai magyarságot.
            Az arabus terroristáknak nem célpontja a vidék, legfeljebb az ázsiai menekülteknek, akik Kárpátalját tranzitmegyeként használják Nyugatra vezető útjukon. Arra vonatkozóan sincs sem titkos, sem nyílt információja, hogy koncentrációs táborokba kívánnák hurcolni magyarsága miatt.
            A magyar tanintézményeken tükröződnek ugyan az egész országra jellemző állapotok, ám még ilyen áldatlan körülmények közepette is sikerült iskolákat nyitni ott, ahol több mint ötven éve nem hangzott el magyar szó alma mater falai között.
            Megerősödtek az egyházak is. Még mindig érezhető ugyan a paphiány, de rengeteg fiatal és nagyon tehetséges lelkész állt a hívek szolgálatába az utóbbi röpke egy évtized alatt. S épülnek-szépülnek a hívek legnagyobb büszkeségére imaházaink is.
            A nem magyar tőszomszéd sem lép fel fenyegetően. Ivánnal tegnap borozgatott, s emlékezett a tavaly ilyenkori árvízre, amikor a Tisza partján tízperceket aludva álltak ellent az elemi erőknek. Zsákolás, homoklapátolás közben nem kérdezték egymástól, ki milyen nemzetiségű, hiszen a házakat romba döntő, embereket földönfutóvá tevő áradat sem kérdezte az áldozatok nemzetiségét.
            Azt persze nem tudja, milyen eredménnyel zárult a népszámlálás. De ugyanabban a lapban olvasta, amelyikben a megmentésre vonatkozó ominózus kijelentést, hogy Közép-Európában, ott, ahol vérei élnek, Kárpátalján a legjobb, a legmegnyugtatóbb a magyarság demográfiai helyzete.
            Hogy is van akkor? – teszi fel a kérdést.
            Hát úgy, válaszolja meg, hogy valószínűleg nem is kell megmenteni a magyarságot. Legfeljebb odafigyelni arra, hogy ne fogyjon el, mint a gyertyaszál.
            Ezzel nem vitatkozik, ez a veszély valóban fennáll. Mert bármilyen jó legyen is a demográfiai helyzet, bármennyien térjenek is vissza az eltévelyedettek közül a magyarsághoz a kedvezménytörvénynek köszönhetően, egy már-már megállíthatatlan minőségi fogyás jelen van Kárpátalján. Főleg a fiatalok, az értelmiségiek, a szakképzett munkások fordítanak hátat szülőföldjüknek.
            Ennek megállításához azonban igen kevés az üres szólamok puffogtatása, alkalmanként nacionalista húrok pengetése. E folyamat megállításához elsősorban arra lenne szükség, hogy a magyaroknak – és nem magyaroknak természetesen – állandó és tisztességes munkahelyük legyen, s mindig kuncogjon valamennyi hrivnya a bukszájukban.
            Vagyis minél több hazai és külföldi befektetőt kellene megnyerni ahhoz, hogy pénzüket e vidéken ruházzák be, lássák biztonságban. Okosan kellene lobbizni a parlamentben, hogy a költségvetési pénzek ne kerüljék el nagy ívben ezt a vidéket, s ne csak a két-három kilométerre lévő, de, sajnos, már más választókerülethez tartozó falvakban lehessen állami pénzeken utat javítani, földgázt bevezetni stb.
            Persze, jól fizető munkahelyek esetén is szükség van egy-két “apróságra”. Házasságokra, családonként sok-sok, de legalább két-három gyerekre például. Aki ugyanis utódokat tud nemzeni, maga után hagyni, az a legtevőlegesebben már hozzá is járult ahhoz, hogy a magyar szó ne tűnjön el erről a vidékről.
            — Azért megyek a parlamentbe, hogy megmentsem a kárpátaljai magyarságot – olvassa újra a sorokat a választópolgár.
            Bár sok mindent tisztázott magában, azért még él benne egy kis gyanakvás. Alaposan megnézi hát a nyilatkozó fényképét. A glóriát azonban még nagyítóval sem képes felfedezni a feje körül.
            Hiába, Megváltó csak egy volt, konstatálja istenhívő emberként elégedetten.
            Igaz nemzetmentők annál többen voltak a magyarság XX. századi történetében. Eszébe jutnak nevek is és e nevekhez kapcsolódó tragikus események azon nyomban. 
            Beleborzong.
            De legalább világossá válik számára kitől, kiktől is kell megmenteni a kárpátaljai magyarságot, ha azt akarja, hogy valóban erős és egészséges közösségként az idők végeztéig fennmaradjon.

Homo Sapiens Hungaricus

Vissza a tartalomhoz >>>

„Szólj, s ki vagy, elmondom”

Kazinczy Ferenc

             Rangos rendezvényre került sor február 23-án, szombaton a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában — a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett szépkiejtési verseny megyei döntőjére. A verseny szervezője és védnöke a KMPSZ, házigazdája ez alkalommal Kacsurné Huszti Andrea magyartanár, aki az iskola diáklányai segítségével alaposan átgondolt, apró részletekig kidolgozott forgatókönyv szerint tökéletes szervező készségről tett bizonyságot. Ünnepélyes volt az érkezők fogadtatása, az egész verseny hangulata.
            A bevezető után a résztvevők egyperces néma főhajtással tisztelegtek Kovács Miklós, az iskola egykori magyartanárának, a Kazinczy-verseny elindítójának emléke előtt, aki a közelmúltban hunyt el. Megnyitó beszédet az iskola igazgatója, Szabad Géza mondott. Kiemelte a verseny jelentőségét, hasznosságát mind a pedagógusok, mind a diákok számára. A nyelv ápolása, művelése ma is egyik legfontosabb feladatunk, s akkor lehetnénk csak elégedettek, ha elmondhatnánk, amit egykor Kazinczy: „…teljesedve látám, amit legkevélyebb érzéseim óhajtottak”. Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke megköszönte a kollégák, tanulók, iskolák munkáját. Kiemelte a verseny magas szintjét, hisz az itt továbbjutó diákok már Magyarországon mérkőznek tovább. A verseny célját így fogalmazta meg: „Egységes mérce szerint mérni a magyar nyelvet”.
            Hozzáértő zsűri értékelte a versenyzők teljesítményét: P. Punykó Mária, az Irka főszerkesztője — elnök, Gulácsi Éva, a Munkácsi Római Katolikus Líceum magyartanára, Beregszászi Anikó, Hutterer Éva, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanárai és Szekunda László, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola magyartanára — zsűritagok.
            Az alsó korosztályban (5-9. oszt.) 6, a felsőben (10-12. oszt.) 9 tanuló versenyzett. Ők a járásonként megrendezett középdöntők nyertesei. Sok szép szöveget hallhattunk az anyanyelvről, a nemzettudatról, a hazaszeretetről Babits Mihálytól, Csoóri Sándortól, Illyés Gyulától, Pilinszky Jánostól, Szabó Magdától. Az ismeretlen szöveg, amellyel a versenyzők csak 15 perccel az előadás előtt ismerkedhettek meg, az alsó korosztály számára Illyés Gyula: Magyarok,  a felső korosztály számára pedig Németh László: A következő lépés című írásának egy-egy részlete volt.
            Míg a zsűri a döntését meghozta, a versenyzők és kísérőtanáraik megkoszorúzták Kazinczy Ferenc emléktábláját. Az emléktábla előtt a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola diákjai méltatták a nagy nyelvújítót és irodalomszervezőt.
            Végre elérkezett a nagy pillanat: az eredményhirdetés. Először a zsűri elnöke értékelte a produkciókat. Kiemelte a témaválasztás fontosságát, a magas szintet, amit különösen a felső kategória versenyzői nyújtottak. Beregszászi Anikó megdicsérte a tiszta, majdnem hiba nélküli hangképzést, de felhívta a figyelmet a hangszín szerepére, fontosságára és a helyes levegővételre, mivel előfordultak esetek, hogy csorbult az értelem a hibás levegővétel miatt. Kacsurné Huszti Andrea minden résztvevőnek átnyújtotta a KMPSZ oklevelét és ajándékát (tollakat, füzeteket és egy-egy aranyos plüssfigurát), s csak ezek után nevezték meg a nyerteseket.

            Alsó kategóriában:

            I. Mester Katalin, a BMG diákja (felkészítő tanára Kocsis Marianna),

            II. Márkus Zsuzsa, a Kaszonyi Középiskola tanulója (felkészítő tanára Horváth Gyula),

            III. Komonyi Judit, a Kisdobronyi Általános Iskola tanulója (felkészítő tanára Szanyi Mária).

           Felső kategóriában:

            I. Sin Edina, a BMG diákja (felkészítő tanára Kádár Rozália),

            II. Halász Marianna, a Munkácsi Római Katolikus Líceum diákja (felkészítő tanára Gulácsi Éva),

            III. Trojnaja Anikó, a Bátyúi Középiskola tanulója (felkészítő tanára Szántó Edit).

            Magyarországon, Sátoraljaújhelyen a felső kategória három első helyezettje fogja képviselni megyénket.
            Az Irka szerkesztősége nevében P. Puny­kó Mária, a KMKSZ megyei szervezetének nevében pedig Horkay Sámuel különdíjakat nyújtottak át.
            A felkészítő tanárokat a szervezők nevében Kacsurné Huszti Andrea tollal, a KMTF nevében Beregszászi Anikó egy-egy könyvvel ajándékozta meg.

Tudósítónk

Vissza a tartalomhoz >>>

Borfesztivál Beregszászban — másodszor

Borban az igazság, borban a vigasz

— mondja a nóta. Nos, a múlt hét végén sok beregvidéki és ideérkezett vendég ismerhette meg az igazságot és találhatott vigaszt, hiszen immár másodízben került sor Beregszászban a borfesztiválra, amelyen jó néhány hektónyi elkelt a hegy levéből.

            Péntek délelőtt került sor a rendezvénysorozat ünnepi megnyitójára. A szervezők nevében Galajda József, a Beregszász 900 éves Városvédő, -szépítő és Művelődési Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük Szakács Zoltánt, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulját, Mikola Andruszt, a megyei állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettesét, Bihari Andrást, a megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari főosztály vezetőjét, Gajdos Istvánt, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Revák Istvánt, a járási tanács elnökét és Zsupán József polgármestert, akik üdvözlő beszéddel fordultak a szép számban megjelent érdeklődőkhöz.
            A szót ezt követően a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színészei vették át, akik vidám összeállítással szórakoztatták a fesztivál résztvevőit, vendégeit. Ezután nívós táncos-zenés programot tekinthettek meg mindazok, akik péntek délelőtt a járási székhelyen jártak.
            A hideg, szeles idő ellenére a járás szinte minden hivatalosan bejegyzett bortermelője képviseltette magát a kétnapos borfesztiválon: így többek között a Beregszászi Borvidék Szőlőtermesztőinek és Borászainak Szövetkezete, a Beregszászi Szovhozüzem, az Aisberg Vegyesvállalat, a Kotnar Vállalat, a Quadro Vállalat, a Sörkert Vállalat, a Sass Farmergazdaság, a Galajda-pince, stb. A járás politikai pártjai is standokat állítottak fel, pl. az USZDP(E) és a Demokratikus Unió Pártja. Mindannyian jobbnál jobb és ízletesebbnél ízletesebb borokkal megtöltött kisebb-nagyobb hordókkal érkeztek, amelyekből kedvükre csemegézhettek a járókelők, a borkedvelők, valamint a szakértő bizottság is, hiszen nemcsak borkóstolásból állt a fesztivál, hanem „a jó bor az élet vize” szellemében minősítették is a vállalatok, borászok által készített borokat.
            Jó bor — jó egészség. Pláne, ha akad hozzá finom beharapnivaló — tartják a borászok, de a laikus emberek közül is jó néhányan osztoznak véleményükben. Szem előtt tartották ezt a fesztiválra érkező vállalkozók, szervezők is, ezért arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy az „élet nedűjét” ízlelgetők helyben hozzájuthassanak a kedvükre való finom falatokhoz is. Az édességekről, süteményekről például Zelenyák István vállalkozó gondoskodott, de aki nem érte be az édes csemegékkel, az a házi jellegű húskészítmények, kolbászok, saslikok, sült krumplik széles választékából válogathatott.
            Az Aisberg Vegyesvállalat például huszonkét fajta borral érkezett a fesztiválra, mennyiségben ez kb. 350 litert tett ki. A késő délelőtti órákra ebből már 70-80 liter elfogyott, tehát nagy volt az érdeklődés irántuk. Medve Albert, a cég munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy a borok közül az édes Izabella a legkelendőbb, amely tapasztalataik alapján igen kedvelt Kárpátalja-szerte.
            De a borfesztivál nem csupán ivásból-evésből állt, akadt ott szép számmal megtekinteni való, sőt vásárolni is lehetett (boroshordók, csobolyók, boroskupák és más, fából készült tárgyakat lehetett kapni). A kígyósiak (Sass Farmergazdaság) a különböző fajtájú borok mellett a borkészítéshez nélkülözhetetlen eszközöket és beregi szőtteseiket is elhozták magukkal kiállítás céljából, a beneiek pedig a szőlészet és borászat mesterségének elsajátításához szükséges szakkönyveiket mutatták be az érdeklődőknek.
            Pénteken, a déli órákban a legnagyobb érdeklődést és a legizgalmasabb perceket a tombolasorsolás hozta, amelyen számos értékes és érdekes tárgy talált gazdára a Quadro és a Kotnar Vállalatnak köszönhetően: tea, csoki, palackos bor, kabalák, pohárkészlet stb. A fődíj egy aranyos kisbárány volt.
            A borfesztivál délutáni programja a művészeti iskolában folytatódott, ahol az intézmény növendékei és tanárai zenés-táncos műsorszámokkal szórakoztatták a  szőlészek és borászok konferenciájára érkezőket: az ukrán folklóregyüttes és a klarinéttrió színvonalas előadását Kovács Péter mindenki tetszését elnyerő hegedűjátéka követte Holozsi Katalin zongorakíséretében, majd a tánckar lánytagjai üveges tánccal fejezték be a rövid műsort. Ezt követően kezdetét vette a szakmai minikonferencia, ahol először Bihari András, a megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari főosztály vezetője tartott beszámolót vidékünk szőlőtermesztésének helyzetéről és perspektívájáról, majd Pet­neházy István kaszonyi őstermelő ismertette az általa termesztett borszőlőfajtákat. Parászka György benei szőlész a csemegeszőlőkről s azok fajtáiról beszélt, Sz. Nagy László, a KMTF Szent István Egyetem Kihelyezett Kertészmérnöki Tagozatának tanára pedig a szőlő felhasználási módjairól, lehetőségeiről, a kulturált borfogyasztásról és annak jótékony hatásáról tartott kiselőadást.
            A konferenciának külföldi vendégei is voltak: Székely Bertalan, Magyarország Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumának főosztályvezetője, valamint Lukács József, a növénytermesztési főosztály vezetője. Székely Bertalan köszönetét fejezte ki a rendezőknek a meghívásért, s örömteli szavakkal közölte a résztvevőkkel, hogy már az idén lehetőséget szeretnének biztosítani az itteni gazdáknak a magyarországi tapasztalatcserére, végezetül sok sikert kívánt mindannyiuknak.
            A borfesztivál szombaton ott folytatódott, ahol az előző nap abbamaradt. A nap fénypontja, amelyet minden borász izgatottan és kíváncsian várt, a borverseny eredményhirdetése volt. Íme a győztes vállalatok és őstermelők listája:

        Vállalatok:

1. helyezés — Beregszászi Szovhozüzem: Desszert Izabella (2001);
2. helyezés — Beregszászi Szovhozüzem: Promeniszte (1996), Szerednyei (1996), Vermut Rokszolana (2000);
3. helyezés — Aisberg Vegyesvállalat: Desszert Izabella (2001), Okszamit Zakarpattya (2001).

      Őstermelők:

Vörösborok:

1. helyezés — Petneházy István (Kaszony): Medina Rose (2001), Limberger Kékfrankos (2001) és Sass Zsolt (Kígyós): Izabella (2001);
2. helyezés — Pető Béla (Muzsaly): Vegyes vörösbor (2001) és Sass Károly (Kígyós): Izabella-Holubok (2001);
3. helyezés — Pető Béla (Muzsaly): Tramini (2001) és Petneházy István (Kaszony): Cserszegi Fűszeres (2001).

Fehér borok:

1. helyezés — Varga Béla (Muzsaly): Olaszrizling (2001), Cabernet Souvignon (2001), Hamburgi Muskotály Rose (2001), Európai vegyes fajták (2001) és Jakab Sándor (Beregszász): Müller Turgau (2001);
2. helyezés — Sepa János (Beregszász): Vegyes (2001) és Parászka György (Bene): Peleskei Muskotály (2001);
3. helyezés — Sepa János (Beregszász): Desszert Sászla (2001) és Parászka György (Bene): Furmint (2001), Olaszrizling (2001).

            Az eredményhirdetést követően a fesztivál résztvevői nevében Tompa Tibor, a Beregszászi Borvidék Szőlőtermesztői és Borászai Szövetkezetének elnöke megkoszorúzta dr. Linner Bertalan neves szőlőnemesítő és borász emléktábláját. A szőlőtermesztés kimagasló egyéniségéről dr. Balogh József, a városi tanács képviselője emlékezett meg.
            A borfesztivál záró akkordjaként a borászok és szőlészek ellátogattak a Quadro Vállalat üzemrészlegébe, ahol a beregszászi borászat történetéről és fejlődéséről folytattak kötetlen beszélgetést, természetesen borkóstolás közben.

Tudósítónk

Vissza a tartalomhoz >>>

Vissza a kezdőoldalra >>>